Szeptember 6-án reggel Békéscsabáról elindultunk erdélyi kirándulásunkra. Utunkat Nagyszalontán kezdtük, ahol az Arany János szülőháza helyén álló tájházat látogattuk meg. Megnéztük a református templomot is, aminek a harangjátéka a Kossuth-nóta.
A határátkelő zsúfoltsága és az időveszteség miatt Bánffyhunyadot a buszból tekintettük meg. Az első napra tervezett kolozsvári városnézést pedig áttettük a 4. napra. A következő állomás a Tordai sóbánya volt. Meglepődtünk, hogy milyen mélyen vagyunk, és milyen hatalmas a sóbánya. Örömmel vettük birtokba az ott lévő játszóteret, felültünk az óriáskerékre, néhányan közülünk csónakáztak is. Nagyon fáradtan érkeztünk a székelyszentléleki szállásunkra, a Becsali panzióba. A háziak nagyon kedvesen, süteménnyel fogadtak minket, majd következett a finom vacsora.
Másnap reggeli után utunk Csíksomlyóra vezetett, ahol hegyet másztunk, és felkerestük a híres búcsújáró helyet. A színpadon közös fotó készült a csapatról. Majd ellátogattunk a kegytemplomba, ahol megnéztük a csodatévő Szűz Mária szobrát. Ezután Gyergyószentmiklóson keresztül – ahol az örmény templomot láthattuk -, a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz mentünk. Mindenkit lenyűgözött a csodálatos látvány.
Utunkat folytatva a székelyudvarhelyi Emlékezet parkjába érkeztünk, ami a város központjában található. 13 magyar király, író és más híres ember szobrát tekintettük itt meg. Megkóstoltuk a fagylaltot is, ahol nagy örömünkre csoportkedvezményt is kaptunk. Fáradtan, de élményekkel teli értünk haza a panzióba. A háziak finom, tájjellegű vacsorával vártak bennünket. Megkóstolhattuk a csorbalevest, az erdélyi töltött káposztát, a puliszkát és a gyümölcsös lepényt.
Felvettük a kapcsolatot a helyi iskolásokkal, akik meséltek nekünk az ottani életről.
Megtudtuk, hogy a faluban, ahol ők laknak, mindenki ismer mindenkit, és sokan rendszeresen tartanak együtt közös programokat. Egy faluban több szegényebb és több gazdagabb család él együtt, de nem különböztetik meg egymást ez alapján. Azt is elmesélték, hogy sajnos náluk nincs korhatárhoz kötve a szeszesitalok és dohánytermékek vásárlása. Az oktatásban nincs akkora követelmény és az osztályzatokat 1-10-ig kapják. Legtöbbjüknek 6-8 közötti osztályzatuk van. Rengeteget segítenek otthon a ház körül, és a sokan közülük nyáron dolgoznak. Az egyik lány a szomszéd faluból érkezett biciklivel. Mesélte, hogy egy héttel ezelőtt a hazafele úton medvét látott az árok túlsó oldalán. Érdeklődve hallgattuk a történeteiket. Néhányan bejelöltük egymást a közösségi oldalon, időnként chatelünk velük.
A harmadik napon a fatálakon kihozott bőséges reggeli (kolozsvári szalonna, különféle sajtok, gomolya, bundás kenyér) után Székelyszentlélekről Szovátára, a Medve-tóhoz mentünk, amelynek vize sós, ezért a tengerhez hasomlóan könnyű lebegni benne. Nevét az alakjáról kapta, hiszen kiterített medvebőrhöz hasonlít. A tó vize többféle betegség kezelésére alkalmas.
Mivel már voltunk a Tordai sóbányában, ezért a parajdi sóbánya helyett a sóhátat látogattuk meg, ami Erdély egyik leglátványosabb természeti ritkasága. Láttunk sódolinákat és sóvirágzásokat. Közülünk többen kipróbálták a sós iszap jótékony hatását. A következő állomás Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron szülőházát és síremlékét kerestük fel. Kaptunk egy kis időt vásárolni, érdekes helyi termékekből válogathattunk, pl. kézzel faragott fakanál, fokos, bicska, gyapjúzokni. Szejkefürdőn a legnagyobb székelyként emlegetett Orbán Balázs sírjához látogattunk el. A domboldalon álló síremlékhez tizenhat székelykapu vezet. Ezek közül a legkülönösebb a legutolsó, amelyet maga Orbán Balázs állíttatott, még életében.
Utunk véget ért, az ízletes vacsora után néptánc bemutatóval és táncházzal szórakoztattak bennünket a helyiek. Nagyon jó volt a hangulat.
Az utolsó napon a bőséges reggeli után Segesváron, Erdély középkori várnegyedét, a világörökség részét képező várat ejtettük útba. Hangulatos középkori utcákat, régi házakat, díszes tornyokat, bástyákat és Petőfi Sándor emlékművét láttuk.
Innen utunk Kolozsvárra vezetett, Kolozs megye székhelyére, mely fontos kulturális központ. Itt megtekintettük Hunyadi Mátyás szülőházát és a város jelképévé vált szobrát is. Itt született Bocskai István erdélyi fejedelem és Bolyai János, a híres matematikus is. Megtudtuk, hogy kolozsvári származású a híres költő, Reményik Sándor is.
Kolozsvárról utunk Békéscsabára vezetett. Este 8 órakor szerencsésen megérkeztünk szülővárosunkba, ahol a szüleink izgatottan vártak bennünket.
Sok-sok élménnyel, új ismerettel gazdagodva tértünk haza Erdélyből.
Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a kiránduláson, mely mindnyájunknak életre szóló élményt jelentett.
